Figyelem! Szigorú Magánvélemény következik:
Sajnos azt kell, hogy mondjam, bár szép szóbokrokkal írta körbe BigP az ő nőképét, többségében nem értek vele egyet. A legnagyobb alapvetés, amit nőkről az évek során megtanultam az az, hogy döntő többségük nem tudja mit akar. Az, amit hímsovinisztaként a „női agy/logika/ész” hiányának szokás nevezni nem túl bonyolult férfitársaim által, nem más, mint színtiszta, őszinte, szívből jövő határozatlanság. Hangulatemberek, örökké változó színű buborékok és minden vágyuk az ő rezgésükre leginkább harmonizáló férfi mellett időt eltölteni. Érzik belül azt az ellentmondást, hogy szinte lehetetlent kívánnak, mégis a tökéletest keresik, ezért sokszor vívódnak, önmegtagadnak, lemondanak, tűrnek.
Ugyanakkor egyikük sem megfejthetetlen rejtvény, jó megfigyelőknek, tapasztalt férfiaknak, és mindenekfelett szorgalmas és elszánt (a szó jobbik értelmében, TE döntöd el, hogy boldoggá akarod-e tenni) férfiaknak, csak figyelnie kell az apró jelekre, a reakciókra, gesztusokra és máris fel lehet menni a sorok közül a színpadra. Nem nézni és csodálni Őt messziről, hanem vele-neki játszani, táncolni. Néha irányíthatod, néha hagynod kell vezetni, így leszel a határozottan fellépő sármőrtől, a figyelmes/érzékeny társon át, a perverz disznóig át mindenféle ember, hangulat. Megéri, sőt, ha belejössz kifejezetten élvezetes és tegyük hozzá, hogy egy boldog, kielégített nőnél nincsen elképesztőbb lény a világegyetemben – az igazi megtestesült angyal.

Hááát igen :) Hogy mit mondd a nő, nem számít, mert egyetlen pillantásával érvénytelenítheti azt (sajnos a pontos idézetet hirtelen nem találom, úgyhogy csak nagyjából, de a lényeg ez).

Másrészről pedig:
"Az, hogy én ki vagyok, attól függ,
hogy te minek akarsz látni engem."
(Dan Millmann)
...és ez a "játék" férfi és nő között ettől szép :)

Fordítsuk meg a dolgot és nézzük meg a másik oldalról:)

Szívből jövő határozatlanság? Megható gondolat. De vajon miért határozatlan egy nő? Talán mert elfogadja, hogy a tökéletes férfi maga az erő és a hatalom, ami mellett a Nő csak a gyengédség és gondoskodás lehet? S mert ebből logikusan következik az, hogy érdekli... sőt foglalkoztatja, mi jó a másiknak? Az tény, hogy MI mindig tudjuk mit akarunk. De a vágyaknak szerves része a férfi, akik nélkül bizony elérhetetlen álmokat gyártanánk magunknak.
Ha csupán azt tennék a nők, amit akarnak, szeretnének.. akkor hol maradna a férfiak híres uralkodása? Seholsem, mert nem lenne senki, akik ezt a kegyet gyakorolhatnák. Egy nő talán egy perc alatt képes változtatni a vágyain.. de csak akkor, ha a sajátjához hozzáfűzi a nagyra becsült Férfi akaratát is. S enged. Mert Nő, mert erre született. Emancipáció ide vagy oda. Dolgozunk, élünk, makacskodunk, de bennünk az ösztön, hogy valaki végre legyőzzön minket.
Szavakkal lehet játszani, a tekintettel már nem annyira. Megmondták régen.. egy nőnek mindig a szemét figyeld.
És igaza van Déndzsernek, élvezetes megadni egy nőnek azt, amire vágyik, mert többszörösen adja vissza. Mert nem az önmaga vágyait követi szűklátóan, hanem közösen akar mindent. Együtt. Vele. S ezért (majdnem) mindenre képes.
Viszont nem szabad elfelejteni, hogy aki nem partner a játékban, az bizony könnyen kerülhet lapátra, egy odaadóbb játékos miatt.

The Secret.........
A NŐ,ösztön lény,ki csábitást vár hogy NŐ lehessen,megbecsülést hogy tisztelhessen,szeretetet hogy annak többszörösét adhassa,vágyat hogy remélhessen.Határozatlanság?Nem hinném,inkább eltökéltség,hisz tudja ez az ő "drogja" az élettől,mely segítségével nap mint nap megújúlhat!Erő,melytől nő,anya feleség,s szerető tud lenni ugyanazon helyen s időpontban egyszerre.Ezért harcol,s igen bizonytalanságot szinlel,mert büszke ahhoz hogy kimondja,a férfitól várja,hogy rájöjjön mit kell tennie mindezért!Nem bonyolult,de ehhez kell az IGAZI társ,aki becsüli annyira hogy mindezt észrevegye s fenntartások nélkül megadja kedvesének.

A BigP gondolat egy nagyon gáz közhelyszótár, ami max. arra jó hogy néhány nőnek kicsorduljon a nyála, hogy hú de milyen okos férfiak vannak, akik ilyen sokat tudnak a nőkről. Hú azt mondta rólam hogy egy színdarab vagyok, de szééép, titok, szenvedély, játék, de szívesen széttenném a lábam...

Az én gondolataimhoz legközelebb Középső Nevem Déndzser véleménye áll. Viszont ami nem tetszik, az az hogy mindenki ilyen távoli dologként ír a nőkről, mint valami misztikus tárgyról, ami elismerem hogy nagyon tetszhet Nekik, de szerintem felesleges. Emberek vagyunk, a Nők is azok, a Férfiak is azok. Nyilván van határozatlan nő, van határozott nő. Ne általánosítsunk, mert az előítélethez vezet, annál meg nincs rosszabb!

A lilygirl - ös komment meg teljesen engem támaszt alá. Mégpedig azt a kialakult véleményemet, hogy az emberek (nők ÉS férfiak) milyen könnyen beszopnak olyan dolgokat, amiket pénzsóvár faszkalapok 5 dollár/sor fizetésért böfögtek ki magukból. Igazából ez a 10 sor arról szól - ha az ember a sorok között olvas - hogy a nők hazudnak. Nagyon szép mondatok, de az a lényeg hogy a nőknek nincs egy őszinte mondata, fals képet mutatnak, elvárásaik vannak, színlelnek... Feltételezem hogy lilygirl egy nőnemű ember. Kis ellentmondást érzek. Én mindig védem a fajtámat, legyek akár férfi, vagy nő...

Ízlések és pofonok ugyebár, no meg néhány észrevétel:

Lilygirl értéktelen, tucat 'CP' bullshitjével van tele a mai világ, és ezt most inkább nem fejtem ki.

Déndzser ugyanazt írta le, ami a post, csak pepitában. Aki ezt nem látja, az bizony vak.

A Másik: ismerősen cseng az a kifejezés, hogy óda?
Téged lelkem max egy karó támaszt alá, és nagyon kérlek, tanulj meg a sorok közt olvasni! Védd csak a fajtád, szép dolog az, mert belőled kevés van, amit úgy hívnak: hímnős.

Eloszor is koszonom a 'nem tul bonyolult ferfitars' jelzot. Igazan kedves, de tenyleg.
Nagyon szepen korbe sikerult irnotok azt, hogy a nok nem kepesek/akarjak kimondani h mit szeretnenek... Pedig a szavakat azert 'talaltak ki', hogy ne kelljen a telepatikus erzekunket felfejleszteni a megfelelo szintre
(ezt meg egy ilyen nemtul bonyolultegyed is belatja mint en).
Pl: hiaba nezek en barmelyik ismerosomre szep nagy szemekkel jo esellyel az eletben nem talalja ki, hogy mittomen szeretnek 1 froccsot .
(persze ha figyeli a szemem es latja h az ures poharra majd a pultra nezek rajohet h mit szeretnek..)
De kerdezem en egyszeru lelek, nem egyszerubb ha megmondom? De. Kevesebb leszek tole? Nem. Ertheto leszek? Igen.
Ha vegiggondoljuk akkor a kovetkezo eredmenyekre juthatunk: igen, nem vagyok bonyolult mert nem fogom soha kitalalni, hogy mit akar egy masik ember. Igen a nok szandekosan szivatnak azzal, hogy nem mondjak el amit szeretnenek. (vagy talan ok sem tudjak de ez az en szemszogembol irrevelans)
(Es meg mielott valaki lehulyezne 2 dolog: tudom, hogy mi kell a noknek: az, hogy bekenhagyjam oket. Es csak ket fele velemeny van: az enyem es a helytelen.)

en kerek elnezest es koszonom a lehetoseget

(sic!)

kerdezz batran betomoritem neked szivesen :)

Ez a poszt lehetett volna rövidebb is, pl:

igen=nem
talán=nem
nem=igen

köszi :)

Shinigami...:))

Nálad a pont. Bár én inkább arra vagyok kiváncsi miért érzi egy pasi kevesebbnek magát ha beszél az érzéseiről, a gondolatairól? Mert ha én beszélek róla, akkor fecsegek, hisztizek, esetleg merevnek, felnőttesnek leszek titulálva. Választ csak a legritkábban kapok.
Szerinted érthető leszel, és még véletlenül sem kevesebb, gyengébb. Ezt miért csak TE érzed így?

Lily-t meg azt hiszem félreértettétek. Ő csak annyit akart elmondani, hogy bizony csökken a férfisárm mértéke, ha mindent a szájába kell rágni a kedvesnek. Vagy attól kellene jól éreznünk magunkat, hogy ha olyanunk van, akkor kerek perec közöljük életünk keservével, hogy ugyanmár szeress egy kicsit, mert emo vagyok ma? Hát nem látszik egy emberen (nőn és férfin is egyformán), ha baja van? Ha szüksége van a másikra??

Ha a nő hazudik, akkor a férfi meg még arra sem hajlandó.
De ne! Ne hazudjatok az arcunkba. Mert amikor kemények vagyunk vagy éppen cicásak, akkor az ahhoz szükséges érzelmek tombolnak bennünk.

Egy mosoly, egy ölelés megoldja a kommunikációs vihart.. és jöhetnek a szavak :)

Cseppke rátapintott! Köszi! :)
Van, hogy nem látszik, és van, hogy nem veszi észre a másik, mert ő is épp hasonló hangulatban van. Ilyenkor adódik az a fránya helyzet, hogy mindkettő a másikra vár, és sajnos legtöbb esetben vita lesz a vége, holott 2 perc verbális kommunikáció megoldana mindent.

Nemszeretek az erzeseimrol beszelni mert 'csak'. ('noi valasz' 1. ) Nem azert mert kevesebbnek erzem magam tole hanem mert ugye az emberek szeretik kihasznalni masok erzeseit. (eshat sajnos ez igaz a kapcsolatokra is)
Nem tudom miert csak en erzem igy lehet azert mert nem vagyok normalis...
Persze lathato egy non/ferfin ha baja van de ha megkerdezem, hogy mi es annyi ra a valasz, hogy 'semmi' ('noi valasz' 2.) akkor kezdhetem a gondolatolvasast amit hagynema'. (es persze ha nem talalom ki akkor bunko vagyok...)

A nőt nem kell megérteni, csak szeretni és figyelni.
Ha ez megvan, a nő fogja magát megértetni.

Na igen. AZ emberek szeretik kihasználni amit csak lehet.

De most nem általánosságban az emerekről van szó, hanem életünk párjáról. Előtte miért kell félni? Sosem fogom megérteni... én sosem féltem kimondani amit érzek. Ha velem képzeli el az életét, akkor a gondolatait, érzéseit nem akarja megosztani? Számomra ez az ellentmondás.

Egyébként pedig, mindenkinek meg kell tanulnia hogyan kezelje a saját kedvesét.
Mert attól hogy a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye ;)

De ha a viz olajos akkor a kacsa nemtud uszni es az mar a viz hibaja tehat nem a kacsa a hibas. (hulye az lehet)
Definialnad nekem az 'eletem parja' szokapcsoaltot? Ha holnap megcsal vagy otthagy akkor mivan? Vagy ha ranezesre beleszeretsz masba es nem tudsz menekulni az erzes elol?

Nembiztos am, hogy a kacsa a hulye amugy.

Mit nem értesz az életem párja szókapcsolaton?

Amikor laza kis együttjárásról van szó... akkor kit érdekel mit gondol a másik? A nőt? A férfit? Egyiket sem? Mindkettőt?

Viszont ha érdekel kicsoda Ő, mit érez, mit gondol, mire vágyik.. akkor ő számomra több, mint egy kellemes félóra. Tehát hosszútávon tervezek. Talán életreszólóan.

Vagy lehet túl romantikus lélek vagyok? Mert hiszek ebben?

Naivság azt hinni, hogy nem fog holnap megcsalni, otthagyni, észvesztésig beleesni valaki másba?

Egy kapcsolat elején már eldöntöd, hogy csak lazán együtt jártok, vagy hosszú távra tervezel?
Hogy van ez, Cseppke?

Dehogy döntöm el. De egy kapcsolat elején nincs is kommunikációs probléma. Érdekes módon azt mindig könnyű megbeszélni ki mit szeret, hogyan issza a kv-t, melyik oldalán szeret aludni.. blabla.

A probléma ott lép fel, ahol az érzelem. ÉS azt mindenki tudja, hogy ez viszonzott vagy sem.

Látom azért szép lassan mindenki rátapint a lényegre,talán nem is kéne annyira leszolni aki egy kicsit is pozitivan gondolkodik.mert én párt keresek,nem lakotársat,és azt gondolom az ember a párjával oszt meg mindent.negativat,pozitivat........mindent,mert kivel ha még vele sem?????????

Ismerek olyat, aki gyónni jár, más meg psziciáherhez, sőt, Dr-t is ismerek, aki szintén. Aki csak bekiabálja a világba, az meg rövid távon egy fehér, gumifalú szoba vendégszeretetét élvezi.
Rengeteg (csaj)ismerősömnek azért van barátnője, mert vele oszt meg mindent, nem a pasijával/párjával/társával. Ez miért van? vagy Miért van akkor azzal a pasival? Milyen 'érdek' köti oda? Miért nem lép tovább?

Egy csomo dolog van amit nem osztok meg senkivel. De ez most nem vag ide.

Cseppke:
Nem neveznelek sem romantikusnak sem naivnak. Valahol ennek kb igy kene mukodnie de mivel ket emberrol beszelunk akik onmagukat iranyitjak siman benne van a pakliban h az egyik lelep. Persze senki nem ugy kezd egy kapcsolatot, hogy azon gondolkozik h milesz ha a masik elmegy.

Mi viszont eltertunk a tematol es en meg mindig ott tartok, hogy miert nem kepesek a nok a 'mi a baj?' tipusu kerdesekre oszinten es a masik fel szamara is ertheto modon valaszolni. Miert kell egy fel pillantasbol vagy a 'semmibol' kitalalni, hogy mit szeretne? Nem lenne konnyebb mindkettonek ha valaszolna? (nemleges valaszt nem fogadok el)

Mint tudjuk, a szerelem vak.. sőt néha buta is.

S ha úgy érezzük a kedvesünkkel nem tudunk megbeszélni valamit, akkor jó a barátnő. Hátha ő okosabb:) Persze többnyire nem, de jót tesz a női önbizalomnak:)

Attól mert nem tudok megnyílni maximálisan egy kapcsolatban, még őszinték az érzelmeim. Csak hiányzik az a bizonyos feedback. Ha érzem a befogadó légkört, azzal fogom megosztani a dolgokat, akire valóban tartozik.

És ez a lényege az egésznek. Hogy beszélgessünk, őszintén, maszkok és félredumálás nélkül.

Asszem mindkettőtöknek válaszoltam ezzel. De kiegészítem.

Nehéz válaszolni a mi a baj kérdésre. Mert hozzászoktattatok ahhoz, hogy ne hisztizzünk. De ha egyszer hisztizni vágyunk! :)))
Egyszer végig kell hallgatni a hisztit, teljes odafigyeléssel és ki fog derülni mi is a baj:) Esetleg lehet konkrétan rákérdezni dolgokra. A mi a baj szinonimája a "maradj már csendben, mert nem hallom a gondolataimat" mondatnak:)

Egyébként könnyebb lenne. De kipróbálom a bő lére engedett választ, amit legközelebb hallom ezt a kérdést, és megosztom majd a tapasztalatokat.

Egy csaj ismerősöm mondta egyszer, hogy a hiszti a női alapcsomag része, ahogy a fingás és böfögés a pasié.
Ergo a kommunikáció a lényeg, és ha értelmes a férfi egyed, úgy sem a csomagolásra fog koncentrálni ("Mi a a szart hisztizel már megint?!"), hanem a mondanivalóra, és szerencsés esetben elgondolkozik, hogy mennyire van valósg alapja a nő által közölteknek. Ideális esetben azonnal le is tudja reagálni (nem pofonra gondoltam), tökéletes esetben azonnali megoldás is társul mellé.

A hiszti kapcsán van egy korábbi bejegyzés, főleg a kezelése az érdekes... ;)

Igen, azt olvastam. Valahol egyet is értek;)

Ahogyan most veled is. Szeretném ha mindig ilyen idális helyzetben lehetnék:)

Déndzser-rel mindenben egyet értek.
A verbális kommunikáció viszont zsákutcának tűnik.Az agyunk működése összetett,de nem annyira bonyolult.Lehetne kifinomultabb,ami állítólag így is volt,csak egyszerűen letompítottuk,mára nincs szűkségünk rá.??A nemek gondolkozásában a különbség,a nők még mindig érzékenyebbek,a megérzésekre támaszkodnak (harmadik szem, fül stb.),míg a férfiak sokkal racionálisabban gondolkodnak.Talán most már tényleg érezzük,hogy erősíteni kellene másik nem tulajdonságát,és nem nőről és férfiről beszélek,mert van férfias nő is,akiben a nőiességet ugyanúgy erősíteni kell,mint pasiban.(nem metroszexuálisnak kell lenni,hanem érzékenynek is,vagy racionálisnak is,és eközben kezeljük helyén a szerepeket!)
Na,de visszatérve a szavak erejére,meg hogy kell-e beszélgetni arról,hogy ki mit akar.A szavak azért nem alkalmasak egyszerűen önmagukban a kommunikációra,mert amikor szavakat tanulunk érzelmeket társítunk hozzá,mindegyikhez egytől egyig.(elnézést,hogy nem a saját tudásomat adom át,habár tudni vélem,és nem tudom megnevezni melyik újság,melyik cikk,melyik könyv és melyik kiadó,kinek a szava,de biztos utána tudtok nézni,hogy valóst állítok-e) A hatalmas szóra valaki azt fogja gondolni,egy elhízott nő,a másik feladatra,a harmadik egy halra.Önmagában ez nem gond,csak épp egy mondat,amelyben semmiféle bántó szándék nem volt,balul sülhet el,mert a másiknak olyan érzelmi társítása van a szóhoz,amin kiakad(ő se tudja miért),vagy begubózik,mint egy csiga,és ha ekkor nincs ráérzésed,nem veszed a nonverbális jeleket,és hagyod,akkor gond van. Ezért is veszélyes az írás,sms,mail- visszacsatolás nélkül párhuzamos világban is élhetsz valakivel.Az ölelés igen is nagyon sokat segít. (igen, más meg még többet,soxor a nők azért ingerületek,ez van.de az alapcsomag is igaz,mert havonta olyan hormonális változáson megy át egy nő,csak ebbe gondoljunk bele)
A nők pedig tudni szokták mit akarnak(ösztönösen,legbelül),csak nagyon nehéz belátniuk,hogy azért meg kell dolgozniuk.És ne asszociáljunk arra,hogy az már rég rossz.Alapfelállás, hogy soha ne követelj többet valakitől,mint amit a másik adni tud,akar,szeretne,de tudnia kell a másiknak,hogy mivel tudna boldoggá tenni,és ezt nem kijelentjük,közöljük,hanem érzékeltetni kell,és ha kedvét leli benne a másik,lesz válasz rá.Csajok, a pasiknak nem olyan a fantáziájuk,mint a nőknek,itt járnak a földön,logikusak,racionálisak. Kemény feladat,munka mindkét nem számára a másik nyelvén beszélni,de egyben igen szórakoztató is,és a jutalom magáért beszél.(megjegyzem ember és ember között is).

A szerelem pedig nem vak,csak sok múlik a kémián.
„A férfit másképp teremtette az isten, magjait ezer fele kell stb.” nagyon nagy leegyszerűsítés,a hiba onnan ered,hogy nem nézzük meg az állatvilágot,miközben állati mivoltunkkal takarózunk.Sajnos,ma már lehet ez nem állja meg a helyét,de a nők nem csak azért alakítanak ki kevesebb partnerrel kapcsolatot,mert megalkuvók,csak még mindig jobban választanak.(az igaz,a nők sokkal később hajlandóak belátni a rossz kapcsolat tényét,de ma sokkal több megalkuvó férfit ismerek kapcsolatban,mint nőt) És mitől?Felmérték, hogy szagok alapján képesek vagyunk a számunkra legmegfelelőbb genetikai partnert kiválasztani.Az állatvilágban ez úgy működik,hogy a hím végig kostól minden nőstényt(ne legyünk álszentek,eközben nősténnyekkel vannak),mindaddig és csak addig,amíg a genetikailag legmegfelelőbb mellett lecövekel,minek fárasztaná magát a többivel (legkisebb energia elve). Ezek után oxitocin szabadul fel (itt kezdődik a szerelem?),ami a kötődésért felel,addigra megtörténik az utódnemzés,és ez a vegyi anyag biztosítja a közös nevelést. (példának pingvin, préripocok, vándormadarak)
És hogy van ez ma?A nők hisznek a szerelem első látásra,ami a pillangók a hasban,pedig az még csak a nemi vágy,és meg se várják,hogy beinduljon a kémia.és ne csak a közvetlen testnedvekre koncentráljon a férfi olvasó,mert ott van a beszélgetés közben a szag,a csókban a nyál,és a nonverbális kokain.A férfiak minden csinos nőre beizgulnak,és nem sokkal később csalódnak is,jobb esetben a szexet élvezik,(és nem azért lankad a kedvük,mert könnyen megkapták a lányt!) de valami hiányzik.
Felesleges a férfiakat a pénztárcájuk,az egzisztenciájuk,a nőket a koruk és a mellbőségük alapján megítélni.Nem kell elcsábítani mindenkit (legyünk már egy picit hatékonyabbak),de ismerkedni kell,nem kell a férfiakra haragudni mert csajoznak(minden nőt akarnak,de a nő dönt),és nem kell haragudni a csajokra mert nem jössz be Nekik.Nincs kudarc,csak nem megfelelő partner.A férfiaknak sokkal többet kellene próbálkozniuk,legyetek a színdarab rendezői,és a nőknek sokkal inkább az orruk után kellene menni,és nem megsértődni,erőlködni, hogy szeressenek.(ne aggódjatok, én is mindig belebukom,de tanulás az élet)A csábítás a nők asztala,de a hódítást hagyjuk a férfiakra.
És ha soha nem élted még meg,hogy első blikkre egy számodra jelentéktelen ember fél óra alatt olyan hatást tett rád,hogy a bugyid csúszott le,akkor nem érted meg soha,miért adnak el naponta több ezer példányt az ilyen témájú könyvekből (nők se kamuzzunk, alapszabályok és egyéb művek!), pedig nem ott az igazság,csak a szagokban,de ehhez közel kell kerülnöd,engedjük el a fantáziánkat. Gondoljunk arra a gyermekre,akit körbe körbe kergettek a játszótéren a haját húzgálva.
Mi is ez a nagy misztifikálás a vonzalom körül?Mert csoda,az élet.Hányszor érezted,hogy jobban vonzódnak hozzád,ha van valakid?Az a hormon volt,ami kialakult benned,és ezt mások is érzik. (akkor most van kísértés?)
A vegyület pedig mulandó,ha kölcsönösen meg van,nem mondom,hogy ne ereszd,de ne utasítsd el,csak mert még nem tartasz ott,még élni akarsz,csak mert korban nem illik hozzád,mert mit szólnának.Ha az kell neked,ne csapd be magad! És ha valakiért „beindultál”,soha nem fogod magyarázni tudni,csak azt fogod érezni,hogy ő a leggyönyörűbb ember a világon.És vigyázat a dolog mulandó,de ha belementél,és a kapcsolat fejlődik általatok,akkor jön az „ember”, kísértéssel, angyali és ördögi arccal váltakozva.És ügye az ember attól különb,hogy tudja csak a kémia nem elég, ügye?

Nem kell mindig, mindent kimondani. Egy kapcsolatban két ember legyen annyira egymásra hangolódva, hogy érezzék egymást, hogy a másik mit szeretne. Persze, nagyon fontos a kommunikáció, de a testbeszéd is az. Nincs olyan, hogy nem kommunikálunk. Állandóan jelzéseket adunk ki a másik felé, amit (ha jól működik egy kapcsolat) a másik befogad és megért. :)
A nők legtöbbször a szeretetre, törődésre vannak kiéhezve, amit nehéz közölni, mert úgy gondolják, azt a másiknak éreznie kellene.

Erről eszembe jutott egy kedves emlékem:
A volt párom, amikor belevetette magát a makettezésbe, megszűnt a külvilág számára. Egyszer-kétszer ellibegtem előtte (tudjátok, olyan nőcisen :) ) semmi.... megcirógattam a fejét...semmi... rákérdeztem valamire, közben körülötte somfordáltam... semmi.... (rám volt írva, hogy foglalkozz már velem is egy kicsit, mert vágyom rá, de hát ugye ő el volt foglalva)
MOST MÁR SZERETGESS MEG EGY KICSIT! :)
Nekem bejött :D

Szóval ha más nem marad, tessék beszélni Hölgyeim! :)
Ti pedig, kedves Férfiak, figyeljetek ránk, mert Hozzátok beszélünk, akkor is, ha nem mindig verbálisan. :)
Csók

Ezt a kommunikációs témát mindig vágtam,de volt egy időszak az életemben,amikor a párommal együtt nagyon sokat stresszeltünk,nagyon fáradtak voltunk, és a feszültség oldásának nem egymást választottuk,ő online autóversenyzett,amiben teljesen ki tudott kapcsolni,én pedig megnéztem a jóbarátok összes részét dvd-n,semmi másra nem volt erőnk.Nem ítélkezni,hétvégék teljesen normálisak voltak :),csak ritkábbak,és a házkörüli teendők is oda tolódtak.Hálásak voltunk egymásnak a türelemért és megértésért,olyan nyugalomban éltünk esténként a fárasztó nap után teljesen felüdülve,el se tudom mondani.De hátradőlni csak Istennek ér!Fél év múlva ott állt velem szembe,átölelt,éreztem mennyire szeret,egy szót nem szólt,nem is akart (még),de én megéreztem valamit,és rákérdeztem,mi a baj.Zavarba jött,hogy ezt meg hogy-honnan.Szétmentünk,nem a játék miatt,nem az én választásom volt.Talán,ha nem működik a metakommunikációm,ha nem vagyok érzékeny,ha akkor nem szólalok meg.Nem hinném,hogy tipegésen vagy egy csipkés kombinén múlt(vagy nem az enyimen:)),szerettek is és szerettem. Félreértés ne essék,nem bánom,hogy így alakult,mert lesz,amikor a beteg szüleidet kell esténként ápolnod,vagy a gyereketeket. én a kémiára fogom :))

sünigami: de a kacsa a hüje. :) a miabajsemmi forgatókönyvhöz egy rövid gondolat: rengeteg alkalommal nem azért mondják, hogy semmi, mert azt akarják, hogy kitaláld, hanem azért, mert úgy gondolják mindegy. Valamit már elkövettél, valószínűleg figyelmetlenségből, és épp ez a baj, hogy nem figyeltél, így eleve bukott helyzetből indulsz. Ha felhívja rá a figyelmedet, az nem segít azon, hogy te akkor és ott nem figyeltél. Az viszont kifejezetten rossz női hozzáállás, hogy ilyenkor hiszti a válasz: a férfi tanítható, tessék megadni az esélyt, hogy elmondod neki, hogy "kedvesem, legközelebb kérlek ne fingj miközben szoplak, mert az nekem rossz." És tessék megadni a fejlődési lehetőséget és megdicsérni, mikor legközelebb nem fingik. Mert figyelni fog, mert szeret és mert értékeli, ha észereveszed, hogy ő bizony törekszik kettőtökért. Annyira fos ez a kommentdoboz, hogy az hihetetlen. Miért 200px*200px dobozban kell átlátnom azt, amit írok? mintha nem lenne hely.

Húha hát nem bírom ki hogy ne szóljak hozzá, mint a határozatlan nő típusának egyik iskolapéldája személyesen :) Mindenki mondott igazat is-közhelyet is, de egyet azért hozzáteszek: nagyon nem mindegy, hogy az ember - esetemben nő - milyen emberekkel - esetemben férfival - találkozik, és köti össze rövidebb-hosszabb ideig az életét.. Persze nem akarok azzal takarózni, hogy a "körülmények tettek olyanná amilyen vagyok", Isten ments. A lényeg, hogy kevesen kerülnek olyan szerencsés helyzetbe, hogy még "kiforratlan", érzelmileg tojáshéjas állapotukban egy olyan párra találnak, aki inspirálja, kibontakoztatja, kvázi beszélteti, ahelyett hogy -akár szándékosan akár nem - észrevétlenül a maga képére formálná, mígnem egyszer csak azon veszed észre magad, hogy basszus, ez nem is az az élet amit én élni akarok, és különben is ki ez az ember itt mellettem?!
Szerencsére kezdek tudatában lenni legalább annak, hogy mit nem akarok, habár azt nem tudom pontosan megfogalmazni hogy mi az amit igen.. :)
És hogy a kommunikáció részéhez is hozzászóljak: beszélni márpedig kell!! és ezt igenis minden nőnek meg kell tanulnia ha tetszik ha nem...

De'ndzser: hat sztem az a huje (sic!) aki ilyen rettento hosegben uszkalni megy.
Es amugy ez mar megint mifele dolog, hogy 4 honappal ezelott nem dicsertem meg a bal kislabujjan a koromfestest es ezert nincs semmi baja? Nemar... (nyilvan ilyenkor is a him egyed a hibas...)
Amugy szep kis regenyek szulettek itt tegnap este ota.

ui: A kacsak nem hulyek max. mashogy gondolkoznak mint egy ember.

Ez a kislábujjas sztori feltételezi, hogy egy hülye picsával vagy, mert ez az a szint, akkor pedig megérdemled. A buta lányokat hagyd meg a buta fiúknak.

Valahol olvastam egy nagyon remek gondolatot.

"Bármi is történt, mindig a férfinak kell utána bocsánatot kérni, hogy a nő engedhessen. Fordítva ugyanis nem szokott megtörténni."

Nekem tetszik, bár nem értek vele egyet maximálisan.

De'ndzser:
Sarkitott peldara sarkitott pelda. ^^

Cseppke:
nyilvan bocsanatot fogok kerni ha nem csinaltam semmit... (marmint 'jo' ertelemben)

Hát nyilván^^

Meg rossz értelemben is ^^

Termeszetesen nem.

Természetesen de:) Nem dícséted meg a körmét:) Nem voltál figyelmes:)

Bár ahogy Déndzser mondta bizony HP-vel kerültél szembe:)

a példa sarkítása nem járult hozzá a mondandóm alátámasztásához, ellenben nálad igen.

mar az elso sornal ereztem h ertelmetlen lesz irni barmit is

vannak dolgok az életben, amit nem megérteni kell, hanem elfogadni. Időfecsérlés Egyszerűen nem így működnek. Van aki kevésbé, van aki jobban.

hej hova tunt a kommentem? :(

Miert is 'KELL' elfogadni?

Mindig van választás. A döntéseknek pedig következményei.

Választás?Hát a legtöbbször igaz,de vannak helyzetek mikor nem ugy dönt az ember,ahogy normál esetben tenné azt.Van amikor mérlegel,mert vannak olyanok körülötte akik nem fogják fel a kimondott szó súllyát,s bizony ha akkor helyben nem fogja vissza magát,egy apro jelentéktetlen problémábol életreszóló sérelmek születketnek.Tapasztalat.(Van aki ezt is saját döntésnek titulálja,de inkább tolerancia)

Jucifer nem vagy te annyira kemény dió, hidd el, csak eddig csupa majom vett körül, és/vagy szarul választottál.
Megnyugtatlak, ezzel nem vagy egyedül.
Mi alapján választottál?

Mi alapján? Megérzés, ösztön, elsö benyomás, mert tetszik külsöre, vagy belsöre vagy mittudomén..
Nincs elöre megirt listám aminek meg kell felelni :)

akkor irj 1 listat tetesd ra 1 topra es ird ki ra h ha 10 pontbol 8nak megfelel meghivhat vmire ^^

Új postot!!!! :))

A mi-a-bajod-semmi-re nekem a következő kombináció tűnik a leghatékonyabbnak:

Egy őszinte megnyilvánuláshoz, jól megfogalmazott kritikához, talán akár egy kialakuló mélyebb beszélgetéshez szükséges az oldott légkör. Adott esetben éppen a férfi szeretne valamit megtudni, mindegy hogy miért (hiszti elkerülése vagy tényleg érdekli), így ő vállalja az első lépést: nyitottságot és érdeklődést mutat, na de hogyan?

Nyílt testbeszéddel és meleg hangnemmel (e nélkül fel sem érdemes tenni a kérdést). A semleges megfogalmazás is csodákra képes (pl. „Mi foglalkoztat?” a „Mi van már megint” vagy „Mi a bajod” helyett), érintés vagy ölelés, ha ezek után engedi. Van, amelyik nőt a becézgetés oldja, van amelyiket az érintés, olyan is amelyiket az, ha felteszed a kérdést és picit magára hagyod, hogy összeszedhesse gondolatait, míg te gyorsan elintézel valamit, pl. egymáshoz illő zoknit keresel. Nem az a fő kérdés, hogy mi a baja, hanem, hogy miért nem tudja elmondani, és hogy hogyan tudod feloldani a kettőtök közötti feszültséget. Gyakran csak ez a baja és erre keres magyarázatot.

Amennyiben ritkán fordul elő, hogy duzzog, és nem minden hülyeségen húzza fel magát, akkor érdemes komolyan venni, ha egyszer tényleg megteszi. Ha tehát még mindig nem böki ki, akkor döntsd el, hogy folytatod-e vagy adsz neki időd, hogy magától oldódjon, hisztisebb fajtánál, hogy kiduzzogja magát és majd máskor nekifutsz, ha még van kedved.

Segíthet, ha feltételezések fogalmazol meg (semleges nyelvhasználat!), ha valamire pozitívan vagy épp negatívan reagál, akkor részletekre irányuló visszakérdezés (ez figyelmességet fejez ki, mindemellett segíti a tényleges megértést) és … a válaszra szánt idő sem hanyagolandó. Lehet, hogy csak nem mer belevágni, mivel gyakran nehéz valamit úgy kifejezni egy tömör mondatban, hogy a másik is ugyanazt értse, amit mi magunk is először próbálunk szavakba foglalni. Persze itt felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg már alapjában véve is összetettebben gondolkoznak, vagy csak túlkomplikálják?