A mai adag a szívásról szól. Nem lesz benne se drog, se pornó, szóval aki azt várja, nyomja meg a jobb felső sarokban az X-et. Nem lesz benne Drakula se, bár a név már-már közelít.
Energiavámpír. A felvilágosultabbak már biztosan hallották a kifejezést. Nem egy újkeletű dolog ez, csak sokáig nem volt neve. A lényege annyi, hogy vannak "bizonyos" emberkék, akiktől lefáradsz, mint állat. Legtöbbször nem tudatosul, hogy az adott illető hibája. Nem hozzá kötöd, így nem is érted, hogy mitől vagy akkor, vagy éppen folyton kimerült. Lehet ez egy beszélgetés, vagy párkapcsolat hozadéka. Volt részem mindkettőben. Igyekszem a körülvevő dolgokat megérteni és megkérdőjelezni.

Körülnéztem, pár csajblog (femina, nlcafé) foglalkozik a kérdéssel, de eléggé elnagyoltan. A főbb témák arról szólnak, hogy miről ismered meg a szívót, és hogy kerüld el, hogy totál kiürítsen. A karba tett kezek-lábak itt biztosan nem hozzák az elvárt hatást. Tehát, nem a vérszívó legendákról témázgatunk. A mi vámpírjaink azok az emberek, akik -nem is annyira önkéntelenül- szívják le a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális energiáinkat nap mint nap.

Mélyebben elemezgetve arra juthatunk, hogy ez, ha nehezen is, de bizony kategorizálható gyűjtőnév. Aki nem hisz ebben, vagy az energiák létezésében, az bátran nyomja meg a már korábban szemrevételezett, jobb felső ficakban stagnáló X-et, és nyugodjék békében.

Kezdjük a legegyszerűbbel, válasszuk szét: fizikai (testi), és nem fizikai energiavámpírokra.

A fizikai energiavámpír értelemszerűen maga az ember.
Vannak olyan emberek, akik egyszerűen képtelenek úgy leélni az életüket, hogy mástól ne szívnák el az energiát. Ha egyszerű példával kellene élnem, azt mondanám, a legtöbb művész ilyen. Ihletre, múzsára van szükségük, aki megindítja vagy "csak" felturbózza bennük a belső folyamatokat. Talán nem a legjobb példa (lehet, barát, családtag, gyerek, szomszéd, akárki). de a valósághoz ez a legközelebbi szemléltető eszköz. Ezek az emberek legtöbbször érzelmi, metális, vagy fizikai zavarral rendelkeznek, ami leszívja őket (igen, tudat alatt saját magukkal csesznek ki), így mástól kell töltődniük. A más nem feltétlenül ember, lehet például a természet is. Náluk a szívás nem feltétlenül egy tudatos dolog, tehát nem előre eltervezett, és nem is szándékos. Egy máig ismeretlen része az egyénnek vonz téged magához (vagy csak én nem tudom szavakba önteni), és amint kapcsolódtál, már indul is a szipóka. Találkoztam olyannal is, aki mindennek a tudatában volt, és alkotáshoz tudatosan vonult megfelelő hely(ek)re, hogy onnan "merítsen".

A nem fizikai energiavámpírok láthatatlanok.
Ezek nem mesebeli szörnyek, és nem is a képzelet szüleményei. A modern kori tudomány is beismeri, hogy bizony léteznek erők és energiák, amik mentén fejlődünk. A legjobb példa erre a kísérlet, ahol az egyik szobában a nevelt növényre verbális szitkokat szórnak, míg a másik szobában neveltet kedvesen becézgetik. Mindkettőt folyamatosan. Kitalálhatjátok, melyik növény áll meg a fejlődésben és kezd elhalni, és melyik fog virágba borulni. Ezek az erők és energiák ott vannak úton-útfélen, a használatukhoz keress fel egy jógit, pránást, thai chi mestert, vagy magát Whoopi Goldberget (tudod, a Ghostban is megoldotta).

Nézzük most azt, hogy miről ismered fel, ha bármelyik szipóka "varázsának" vagy kitéve, és milyen hétköznapi szitukban fordulhat elő ez. Ezektől eltérően lehet ezer más helyzet is. Ezek velem estek meg, és igyekeztem mindre megoldást találni.

Személyes jelenlét. Magáért beszél. Ott van előtted-melletted, a közvetlen közeledben, és érzed, hogy fáraszt. Azért, mert hozzád, és nem veled beszél. A kettő közt ÓRIÁSI különbség van. Csapol, ezer sebből vérzel. "Fáraszt a faszságaival", vagy éppenséggel "lyukat beszél a hasadba". Lépj le azonnal.

Görcsösen be akar illeszkedni. Közétek, egy kisebb csoportba, társaságba, Érzed, hogy erőlködik, de nem szólsz rá, mert volt gyerekszobád. Mindeközben fáraszt, pedig lehet, hogy az alapvető szándékai nem rosszak. Húzzon el, írja le mit akar.

Mások ítélkezése felettünk. Ez is kurva szar tud lenni, amikor lényegében külső, degradáló vélemény hatására emészted magad. Saját magad rombolod porig, te idióta fasz. A legjobb példa erre a mások véleménye generálta bűntudat, hogy nem vagy elég jó. Zokogd ki magad, egyél csokit, tombolj, sportolj, csak hagyd abba, mert örökre egyedül maradsz! 

Az örökké igenlő lábtörlő. A kényszeres megfelelés szinonímája. Akaratod ellenére el-, és bevállalsz mindent. Nem feltétlen a csordáért, hanem mert alapból ilyen vagy. A fejlettebb verzió, ha mindezek után még magadra vagy mérges, azaz "hogy lehettem ilyen hülye?" Vagy túl sokszor nézted meg Jim Carreytől az Igenember című filmet, vagy baromira rosszul értelmezted. Taposd el a szolgalelked, nézd meg a Spartacust meg a Gladiátort, járj edzőterembe és valósítsd meg a rég dédelgetett álmod.

Érzelemmentes sex. Azt hiszed jó, de hidd el, nem az. Néha belefér az emergency sex, és pillanatnyi felüdülést nyújt, de ha a kapcsolat folyamatos, és csak a dugásról szól, érzelmek nélkül, az egy idő után egyik félnek sem jó, és bazira le tud szívni. Főleg, ha te vagy a szerelmes, a másik meg nem. Legyél önző, és szard le mit érez a másik, vagy lépj tovább, bármennyire is fáj, vagy kényelmetlen újat szerválni.

Az előzőből egyenesen következik: a lanyhuló/kihűlő kapcsolat. Szeretnéd, hogy működjön, de egyszerűen nem megy. Zavar van az éterben, és a legtöbb dolog nem egyértelmű. Nincsenek célok, nem látod, merre tartotok. Nem tudod, hogyan lehetne jobb, vissza lehet-e csinálni, vagy sem. Teljes tanácstalanság. Beszélni kell a partnerral. Ha ő sem lát megoldást, viszlát. A párterapeuta csak kidobott idő és pénz.

Dráma. Ezt gondolom nem kell részletezni. A színházban oké, a magánéletben nem sok férfit ismerek, aki őszintén vágyik rá. Pasik közt kocsmaduma: "megint drámázik a csajom, fasz kivan". Küldd a csajt egy társulathoz próbajátékra, vagy a levesbe. Pasikra ugyanez.

Visszaélnek a helyzettel. Főleg a nárcisztikus emberek erőssége a szivatás. Fizikailag vagy lelkileg megfélemlítenek, lekicsinylően bánnak veled. Sokszor az ilyenhez külső segítség kell, akkora sokkhatásként éljük meg. Túllépni rajta nem könnyű, de nem lehetetlen. Állj a sarkadra mielőbb! Íme:

Más istenítése. Istent, gurut, celebet, rajtad kívül akárkit. Az energiáid önkényesen fordítod más "javára", irányába az agyatlan rajongásoddal. Az oké, hogy könyvet olvasol, vagy követsz valakit a neten a több, nagyobb tudás megszerzéséért, de minden más csak árthat.

A függőség. "Nem tudok nélküled élni", "ha szeretsz, akkor...." és társaik. Vidd ki a szemetet, és nézd meg a Békés harcos útja c. filmet, vagy tanulmányozd a buddhizmus alapjait.

A "szegény én" tudat. Itt jelentkezik pl a társfüggőség, de sokkal jellemzőbb a folytonos rinyálás. Itt is saját magad húzod le. Asszem' ezt a tudomány 'áldozati tudat'-nak aposztrofálja. Szedd össze magad!

Állandó fáradtság. Ha eleve fáradt vagy, és folyton kimerült, lehet, hogy nem is egy vámpír miatt, hanem belső okai vannak. Valami belülről mérgez. Emésztési gondok, egy fájdalommal nem járó belső gyulladás, vagy csajoknál pl egyéb nőgyógyászati problémák. Ha kapcsolatban vagy, akkor a kapcsolat maga is lehet a ludas. Irány a doki, és ne állj meg az elsőnél.

A kutyahajú depis emós. Egyedül, vagy csoportban szarozza az életet. Kedvenc mondata a "minek örüljek?". Legtöbbször felismerhető a fekete ruháról, és a hasonszőrű társairól. Menekülj!

És akkor jöjjön a majdhogynem kötelező discalimer:
A fenti példák nem pontos diagnózisok, és persze nem azt jelentik, hogy ártatlan egyik-másik ember. Lehet, hogy te is, kedves olvasó, szívod az energiát másoktól, csak nem tudsz róla. Ez persze nem azt jelenti, hogy te vagy az első számú közellenség. Ez egy 2 irányú utca, ahol bírálni és hibáztatani senkit sem ér. A kulcs az elfogadás és az élni és élni hagyni elv, melyek alapján ha a fentiek közül bármelyiket is észleled, egyszerűen sétálj tovább. A másik fontos dolog a folyamatos önvizsgálat, amiből sosem elég.