Ha jól tudom Oscar Wilde. Talán a Dorian Gray Arcképe című regényében.
Kapok csokit?

A megfejtés helyes, de sajnos már megelőztek... :(
Persze a csoki attól még jár. :)

Hm.. most barátkozom az oldallal... pedig sasszemem van. Mégis hol? Engem? Rémes.
Hozzáteszem, hogy 1891-ben történt. Így már biztosan megérdemlem azt a csokit.

De a cikkre visszatérve, nem értem a problémát.
Az ár-érték arány pusztán egy könnyen megérthető fogalom. Bár tagadhatatlan, hogy az érték szó ad némi okot a filozofálásra. Ám inkább másról beszélgetnék esténként a borom mellett. Hiszen ez az egész szubjektív. Persze nem minden oldalról.
Először is ott a termelői szempont. Itt az árképzés érték arányosan történik (bevitt anyagok ára + az anyagokból az áru létrehozásáig történő munka értéke).
Számunkra most a fogyasztói szempont az érdekes. Itt a fogyasztó a saját hasznosság alapján ítéli meg, hogy mennyit hajlandó fizetni az áruért. Saját élvezeti szempontjai és szüksége szerint amit hasznosnak tart, azért sokat hajlandó fizetni. Általában azok a termékek, amik szűkösen állnak rendelkezésre, minél kevesebb van belőle, annál nagyobb értéket tulajdonít neki és annál többet hajlandó érte fizetni. Minél több van az adott áruból, annál kevesebb hasznosságot tulajdonít neki.
Pl.: A gyémántért, ami szűkösen áll rendelkezésre és hatalmas munkatartalommal jár, azért az érdeklődő réteg hihetetlen összeget képes kifizetni. A levegő, ami nélkül 3 perc alatt meghalunk, ingyen van...

Szolgáltatások reklámjánál is találkozhatunk olyan hirdetésszöveggel, melyben olvashatjuk a fogalmat.
Ebben az esetben azt jelenti, hogy az eladó és a fogyasztó is úgy érzi, megfelelő áron adta, kapta.. Optimális csere történt.

Most nagyon földhöz ragadt voltam?

Abszolút egyetértek, ugyanakkor arról a borról még nem esett szó, mert eddig vagy sör volt, vagy koktél.:)
Másrészt én sem szándékozom mély filozófiai boncolgatásokba bocsátkozni esténként a nevezett témában, mert annyi minden más van, ami élvezetesebb, legyen szó pl a táncról.

Az ár-érték arányt - filozófiai oldalról - nemcsak mennyiségi, illetve minőségi oldalról lehet vizsgálni, hiszen itt van az "áruszimbólika" fogalma is..
A reklámüzenetek példái alapján világosan felismerhető, hogy az árúknak, konkrét használati értékükön kívül, szimbolikus haszondimenziót tulajdonítanak a vásárlók. A kereskedők, különböző reklámkommunikációs stratégiákat fejlesztenek ki a gyakorlatban, hogy egy adott árút, a látszat szintjén kiemeljenek a konkurencia árúival szemben. Azt a módszert, amely egy és ugyanazon terméket, fogyasztási szegmentumai tekintetében különbözőnek tüntet fel, termékdifferenciálásnak nevezzük. A termékdifferenciálás legegyszerűbb, legelemibb módja, az árú márkás „elit” cikké való átváltoztatása. A „márkássá” tett cikkben, a termékdifferenciálás két alapvető technikája, a tárgyi és eszmei, egységet alkotnak. A tárgyi differenciálás tulajdonképpen esztétikai innovációt jelent. Ezzel szemben az eszmei differenciálás megpróbálja az árút, reklám-kommunikatív úton szimbolikus jelentésekkel felruházni s ennek segítségével eladni. Ezt a reklám-kommunikatív stratégiát, amely a reklám, ideológiai tartalmainak elemzése számára a legnagyobb jelentőségű és amely tendenciózusan minden árúból „placebót” csinál, árúszimbolikának nevezzük. Az áruszimbolika egy olyan fajta termékdifferenciálás, amely a reklámokon keresztül, különböző jelentésmintákkal ruházza fel az árút. Ezek a jelentésminták a mindenkori befogadói csoport számára, fontos szükségleteket, érzéseket, fantáziákat és összefüggéseket képviselnek.
/Ezt a főiskolai jegyzetemből szedtem, én nem tudok ilyen szépeket írni :) /

Az egyén részéről persze mindez jóval bonyolultabb megközelítést kíván. Szofisztikáltan nem is tudom mi lehet rá a megfelelő kifejezés, de bizonyosan valami "többdimenziós motivációs faktor" lehet.
A szocializációs hatások mellett (- Pistike ne költs arra a nadrágra annyit, a fele olyan árú is ugyanolyan jól mutat a fenekeden) mellett az egzisztenciális körülmények, az illető értékrendje, a társadalmi életben betöltött szerepe is sokat nyomhatnak a latban. És persze kismillió más tényező is közrejátszhat még, pl. hogy hogy mit szeretne kisugározni a környezetébe, mik a pillanatnyi igényei, etc.

Gondoltam hogy én is vagánykodjak e, hogy tudom hogy Oscar Wilde mondta ezt az idézetet. A poszt elolvasása után (még pénteken) beírtam a google - be az idézetet és az első találat Oscar Wilde volt... ugyhogy ne osztogass csokit senkinek sem. Főleg aki királykodik, hogy ismeri ezt az idézetet és még az évszámokat is tudja fejből!

Max. nekem küldj egy csokit, hogy mindenhová leírom az - amúgy mindenkit hidegen hagyó - véleményemet!

Effekt műveltsége és hozzáértése elegendő érv és bizonyíték arra, hogy nem süllyed gugli szintre, hisz mégiscsak a Radnótiban dolgozik.... :)

Hova küldjem a csokit te Kukivizitor? :P