Én nem a világot, hanem az embereket, legalábbis akik fontosak nekem, akartam "megváltani". A tavalyi év kellett hozzá, hogy rájöjjek ez nem lehetséges. Nem veheted át mások problémáit egyrészt mert nem tudod helyettük megoldani, másrészt mert nem is a te dolgod. Nem élheted mások életét... ezzel ők nem lesznek előrébb, ellenben te esetenként jobban megszenveded.

De tény, hogy továbbra is az egyik legidegesítőbb dolog, amikor odanyújtod azt a rohadt botot, de közlik veled, hogy nem, tulajdonképpen ők jól érzik magukat a futóhomokban, köszönik szépen... esetleg még ha egy kis homokot rájuk szórnál, még nem szenvednek eléggé, legyél-szíves-de-kedves-vagy-köszönöm-szépen... :)

"Tökéletes nem, de igazi még lehetsz." Ez tetszik... És szerinted hányan akarnak igaziak lenni? Önmaguk? szerintem döbbenetesen kevesen... tény, hogy jelenleg nem is nagyon könnyítik meg a helyzetet... néha mintha egy labirintusban keresnéd a kijáratot. Életcélnak már az Igaziság és épp elég nagy falat.

Kimondtam a jót, kimondták a rosszat. Ma megint azt kaptam naiv vagyok. Naiv, bolond egyre megy. Más vagyok, és talán igaz, remélem. Bevállaltam, be… az igazság néha fáj… de magam irányítom a sorsom, a rossz döntésekért árat fizet az ember. de honnan tudom, hogy melyik a rosszabb döntés? Szélsőséges vagyok, nem tudok középszerű lenni, inkább vagyok lent sokszor és mélyen, ha cserébe lehetek fent. Boldogtalan vagyok, de van, amikor boldog. Csinálom, amit szeretek- de az élet nem igazol. egyre üresebb és érzéketlenebbé válok? nem vagyok türelmetlen,de a lendület és az energia megmaradt.. túl sok is van belőle, néha lehiggadnék kicsit szívesen.. érzem, amit mondasz, értem amit érzel. ha tudod a megoldást, megosztanád? szűkségem lenne rá.. nagyon

Nem kell a világot megváltani az úgy jó-vagy szar, ahogy van. Magad váltsd meg, tedd jobbá és máshogy látod a világot is. Természetesen járjunk nyitott szemmel és tudjunk róla mi folyik körülöttünk, de ha folyamatosan az köt le, hogy ez is meg ez is, meg minden rohad, Te is szépen belerohadsz... Nem szabad ezt engedni, nagyon sok jó dolog is körülvesz bennünket. A jó mindig is ott van, csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e.
Bogi! Naivság...az vagyok én is. Nem mondják, tudom magamtól. Ennek csupán az az oka, hogy sokszor az eszem ellenére is a szívem után megyek. Talán buta lennék? Mások hagy gondolják csak :) Van egy mondás (amit most csak azért sem írok le szó szerint,nehogy szó érje a ház elejét az újabb idézet miatt ;)), miszerint jobban tennénk ha a szívünkre hallgatnánk az eszünk helyett, az ugyenis kevesebbszer téved.
Ha fáj valami, az attól fáj, akit szeretek,aki kiemelt helyet kapott a szívemben. Az összes többi nem érdekel. Minden máson gyorsan felülkerekedem, tanulok belőle és megyek is tovább. Ez az egy fontos. Minden innen indul és itt végződik: SZERETET
és a világ is szebb általa.

Igazad van, szebbé szoktam tenni, ha lehet annak ellenére, hogy tudom, mások világa körülöttem, hogy működik, megpróbálom kirekeszteni magam körül. de néha bevállalok dolgokat, mert különben én rekedek kint, és mindig az derül ki, hogy naiv vagyok, persze remélem, pont ez miatt vagyok sokkal többször boldog? már csak ebben sem hiszek, mert ha megváltoztatnám a gondolataimat, megváltoznának az érzelmeim is, és nem fájna, nem jelentene akadályt, ha közölné valaki velem, hogy nem vágyik kapcsolatra, és fél, hogy szerelmes leszek belé. Persze, tudhatná, feljárhatna hozzám, de az oxitocin hatására, ha nem is szerlemes leszek, függővé válok és így is úgy is hatása alá kerülnék.  Őszintén nézve, az ilyen duma nem erről szól, egyszerűen nem jössz be az illetőnek, és mindegy miért, bonyi vagy, öreg, vagy túl figyelmes vagy túl molett, bármi is az ok, a bevállalás ára az önbecsülésed sárba tiprása.. és persze, igen csak az fáj, aki picit számított, de nekem minden számít.. és megint egy elvileg értékes embert Nekem rossz színben kellene látnom, ami nem megy. És tévedés ne essék, nem vágom fel a ereim, csak az ilyen ajánlatok és kapcsolatok tömkelege kullog mögöttem. és ne hidd, hogy nem vagyok boldog, tegnap is volt bőven szélsőségekben részem. Életem legnagyobb bókját kaptam, amikor az unokaöcsémet kivittem snowboardozni. Életemben másodszor álltam lécen, már hiányzott valami kihívás. Arra számítottam, úgy két óra alatt ráun a kiskrapekom a dologra. a barátnőm gyorstalpalót tartott oktatásból, ő olyan vagány volt, és olyan jó érzés volt, hogy a kisszaros bókol, és ahogy beszél a gyönyörű barátnőmhöz. Az oktatás után nem volt kedve még menni, velem akart csúszkálni, nagyon sokáig elmaradtunk, és a végén, a nevemen szólított, és azt mondta, büszke lehetsz magadra, nem semmi, hogy ennyi idő alatt így megy, nagyon ügyes vagy. Na persze, nem mondom el, hogy néz ki az egész testem. A vegyi függőség viszont kialakult, délután ismét neki vágunk. Meglátjuk, mit tartogat a mai nap, az biztos, hogy a legjobb krapekkal fogok boardozni…
a másik fajta szeretetben kezdek nem hinni, sajnálom, de ha valakit meg tudnék szeretni, az soha nem működik…
„Akkor mi van amikor elgondolkozol rajta és egész szép kis feltételrendszert építesz fel. Majd te röhögsz a legnagyobbat amikor egyszer tényleg ráakadsz.
Na és akkor mi van amikor Őt is elszúrod? És tudod, hogy ismét a te hibád volt? „

erre miért nem válaszolt senki? ez annyira érdekelt volna…

@bogi2000: mert az egy másik poszt?

a kérdésed amúgy jogos, válaszom is van rá...

"a kérdésed amúgy jogos, válaszom is van rá..." -érdekel
Nekem is volt olyan időszakom, amikor már kezdtem nem hinni abban a fajta szeretetben, mert több csalódás ért a kelleténél... sőt, azóta is... Igen, én is féltem attól, hogy megszeretek valakit és megint megsebeznek. Ugyanakkor rájöttem, ha félek valamitől azzal útját állom a saját boldogságomnak. Ha nem bíznék benne, hogy létezik (mind barátságban, mind szerelemben) a tiszta, őszinte kapcsolat, hogyan is várhatnám azt, hogy megtaláljon? Márpedig mindenki arra vágyik.
Az egyetlen ami az egészben bosszant az a félrebeszéd. Mindenki ködösít, szépít, meg azt mondja nem tudja mit akar. Hogy a fenébe ne tudná már?! Legbelül mindenki tudja, mi az, amire vágyik. Ennyi az egész. Egyszerűen tiszteljük meg a másikat azzal, hogy tisztán lásson. Hogy tudja azt, hogy ez a kapcsolat mondatában csak egy vessző, vagy pont... netán kérdő jel?
Másfelől viszont... semmi sincs ingyen, a szeretet sem. Csak a legelső, amit az édesanyádtól kapsz. Onnantól kezdve minden egyes kis szeretetért tenni kell. Előbb adj, aztán kapsz. Amilyen vagy, olyan veled a világ is. Benne a barátok, szerelmek, stb... van még mit tanulnunk...

na ezzel nem tudok sajnos egyet érteni. nagyon nem úgy gondolom, hogy olyanok Velem az emberek, mint amit én adok Nekik. egyáltalán nem, csak pont nincs is szűkségük arra, amit én adni tudok.

@bogi2000: kiegészíteném Bogi! Adni sokféleképp lehet ugyanazt. Talán a nyílt, kedves, szívből jövő, sallangmentes tálalásodat kéne átgondolni. Nem feltétlenül érdemlik meg. Ha meg is érdemlik, visszaélnek vele. Igaz az a mondás, hogy könnyen jött könnyen megy. Bizonyos értelemben te is és 17 is 'naivak' vagytok. A gyermeki, őszinte jó szándék vezérel titeket, ami nem minden esetben kifizetődő. Nem kell alárendelt szerepet játszanotok.

aha, és akkor jön a keménykedő sznob picsa? nem tudom, mikor és hogy fordítják át az emberek a dolgot, hogy alárendelt legyek.. nem tudom, mi ösztönzi Őket arra, hogy egy nő helye hol legyen.. nem érdemlik meg? nem hiszem, minden ember megérdemelni. csak engedni kellene a kémiát, és nem kellene, csak azért mert valami erőssel találkoznak kapásból elkezdeni lenyomni. Alárendelt helyzetbe akkor kerülnék, ha engedném a saját kémiámat. nekem nincs bajom a naivitással, sokkal jobb gyereknek lenni néha.és lehet, könnyen jön, de sajnos soha nem megy könnyen… de könnyen sok minden jön, soxor. nem mondtam, hogy ez a panaszom, de a bevállalásról volt szó? nem? akkor most bevállaljam? egyébként bevállalnám újra és újra. dilis vagyok… a megmondomra gondolok... szép napot Nektek!

Sokszor nem kifizetődő, persze. Gyakran csak teszünk-teszünk a "szívességbankba" ... aztán majd egyszer megtérül. Ezt nem csak hiszem, tudom :)
Ha a mai világban naivitás az, hogy tudsz szeretni és ezt ki is mutatod, akkor boldogan vállalom, naiv vagyok. Bevállalom: szeretek és olykor szenvedek is emiatt; s hogy ezt el is merem mondani épp Annak, aki okozza... ha az illető nem tud ezzel mit kezdeni, az már az ő baja. Akkor nincs még olyan szinten érzelmileg. Azért... léteznek még olyan emberek, akik képesek ugyanúgy szeretni, csak k@rva kevesen vannak :(
Szembe merek nézni saját magammal és mással is; fontosnak tartom kimondani amit érzünk, akkor is, ha már elmúlt. Megtettem már néhányszor, átéltem már ezt-azt. Megkeményített... Nem hiszitek mi? Mert gyakran mosolygok :)
Régen a harcban azt tanították, hogy ha gyenge vagy, mutasd magad erősnek, ha pedig erős, mutasd, hogy gyenge. A legnagyobb fegyver... az életben is működik és sokan használják, lehet nem is tudatosan. Sosem tudhatod, az ártatlan arc és jóindulat mögött milyen edzett lélek rejtőzik ;)

17 :), bogi 2000!

Ne vegyétek személyes támadásnak, de az még nem jutott az eszetekbe, hogy nem csak arra kell koncentrálni, hogy te magadból 120%-t adj a másiknak és selyempárnán hordozd de arra is, hogy az illető ebből mennyit tud befogadni?

Tényleg nem bántani akarlak titeket ezzel, félig saját tapasztalat.. Az szép és dícséretes amikor valaki ennyire feltétel nélkül tud adni és szeretni, de ha nem figyelsz arra, hogy a másik mennyire nyitott és befogadó erre, akkor a nagy szereteteddel agyon tudod nyomni őt is meg a kapcsolatot is. Legalábbis szerintem.

És aztán persze nem érted, hogy most akkor ez miért nem működik már megint, mi ment félre, majd kis idő elteltével felrakod ezt is a a többi kudarc mellé a polcra..

Abban is van valami amit mondasz Hanna, csak az már a másik véglet amiről Te beszélsz.
Szó sincs itt feltétel nélküli szeretetről. Mint mondtam, semmi sincs ingyen...nem csak nekem, másnak sem. A szeretet igazán úgy működik, ha oda-vissza áramlik;tehát adok-kapok. Ez a feltétel, a kölcsönösség, valamint az, hogy érezzem is. Mert hiába mond bárki bármit, ha én azt nem úgy érzem, ha nem mutatja ki.
Amikor a drága 6 éves keresztfiam megölel, de már szalad is tovább játszani, pontosan tudom szavak nélkül is, hogy mit mond ezzel...érzem. És ne gyertek itt a gyermeki szeretettel :) mert erre mindenki képes, ha nem hagyja magából kiölni az igazi érzéseket attól, hogy felnőtt. Aki nem tudja ezt befogadni, viszonozni, az nem az én emberem, ilyen egyszerű az egész. Különbözőek vagyunk ebben is... Nem akárkinek adom a szeretetem -mindenkit nem is tudok szeretni, nem vagyok én Teréz Anya- hanem annak, akiről úgy érzem, megérdemli és tud vele mit kezdeni. Ha meg nem -volt már olyan is, de hál' Istennek nem túl sok :)- akkor így jártunk, ő is meg én is... Benne van, mint minden kapcsolat kialakításban. Na jó, nem ilyen egyszerű, fáj az olyankor nagyon, de ez is benne van élet című alapcsomagban ;) Most is fáj, de nincs mit tenni, mint tudomásul venni, aztán bízni, hogy lesz még jó is.
Olyan vagyok, mint bárki más, teszem amit jónak látok, szeretek, amíg engedik... csak talán kicsit kitartóbban mint az átlag.
Ez nem naívság, egyszerűen csak próbálom az életet a szebbik végéről nézni; mindamellett látom a csúnyábbikat is.

Hanna! Tök jó amit írsz, és igazad van, tényleg, de kiegészíteném picit. én nem szeretek soha senkit agyon, vagy ha ez az, akkor mostanság elég kevés szeretet jut az embereknek.:) Én is érzem a tesóm gyerekei iránt, amit 17 mond: nem kell több, a szemembe néz és megy tovább, sőt a nagyokkal már nem is ölelkezünk, csak ülünk egymás mellett, és szavak nélkül is értjük érezzük egymást, és nincsenek korlátok, semmi, az érzés még is megmarad, és az csak az enyém és az övé, egyedi, felülírhatatlan. És ne mondjátok, hogy ilyen nincs párkapcsolatban, ha valaki nem tapasztalta talán elhiszi, de aki egyszer érezte már, nem alkuszik kevesebbel. Ha hormonális oldalról nézzük, mert én picit realista vagyok (magyarázat kereséssel), mint sem idealista a kifejtéseim ellenére, az oka igen egyszerű, vegyi anyag. lehet, nem kellene annyit inni, szívni, fogamzásgátlót szedni, mérgeket enni, vagy évente egyszer a böjtöt tartani, f@sz se tudja. és mivel mintákat tanulunk a szüleinktől, hála Istennek én így tanultam szeretni. Nem csinálok én egyebet, csak kitárom a karom, nem mondok én semmit, de tudják jól… ennél jobban nem tudom visszafogni magam, de majd próbálkozom, de szerintem megjátszani nem lehet. És igen, bizti igazad van Hanna, mert amikor meg elmúlik a vonzalmam, akkor a másik újra beindul, vagy nem tudom, hogy is fejezzem ezt ki, de addigra bennem már megtört a varázs, illetve addigra már máshol szoktam járni fejben. és figyi, Nekem amikor jött olyan férfi, aki gyermeki módon szeretett, ölelgetett, lelkesedett, humoros volt, talán hazudott, nem váltotta ki belőlem a menekülési kényszert. Tény, hogy nagyon jól csinálta, nem nyomot el, nem korlátozott, levegőt is hagyott, és közben én is azon kaptam magam, hogy mindenkit ölelgetek. egyébként bújós típus volt, még az anyukáját is ölelgette, az unokaöccsével meg hihetetlen mód bánt, hát még velem :) szóval, én próbálom újra és újra, mert bevállalom. de egy bizonyos kor után ettől az egész szarakodástól kirázza az embert a hideg! :) Szerencsére a biológia műkszik, és mindig jön valami, ami felcsigázza az embert, de nem adok semmit feltétel nélkül! Attól, hogy nincsenek elvárásaim, nem akarok az illetőtől semmi olyat, amit a nagy átlag vár egy kapcsolattól, egy feltételem azért van, ha nem lenne, biztos könnyebben működne.. ha tudom, hogy szerethetetlen az illető, ha az nem tud szeretni, megyek tovább, mielőtt még függővé válnék és csapdába esnék. Ez olykor fáj, és sebekkel jár… A legkellemetlenebb, amikor visszajön valaki, néz rád őzike szemekkel, de Te már nem érzed, és fáj az üresség. Olyan, mintha mindenki fáziskésésben lenne, mikor már új kapcsolatba kezd az ember, akkor jön a másik, hogy nem akar elveszíteni, van hogy ez fél év, van amikor kettő, hihetetlen, már- már sokkoló. de felmelegítve… de legalább sok jó barátom van… és ha ez kudarc, hát legyen mindenkinek sok szép kudarca, én még is kockáztatnék egy jó kapcsolatért, és bevállalom újra és újra.

Fáziskésés... na igen, azt én is ismerem :)

@bogi2000: A kudarc kell, ahogy a hibák is. Szükséges rosszak, hogy tanuljunk belőlük. Ahogy egy kedves ismerősöm mondja:
"Ha létezne időgép, mindenki visszajárna,
hogy ne kövesse el a hibát, amiért már hiába.
Nem láthatsz tisztán egy mocskos világban.
Törekedhetsz a tökélyre, de nem létezik hibátlan..."

@el Tiburón: két külön dologra bontanám a kudarc és hibák fogalmát, egyrészt az életben nem problémák vannak, hanem feladatok, ezek mindig megoldhatók, néha kevesebb sikerrel, néha hibázik talán az ember, de a kudarc nem jellemzi a dolgot, csak ha túl nagy elvárásaid voltak, vagy nem mérted fel reálisan a dolgot. A párkapcsolat egészen más téma:-) hiszem, hogy kémia, hiszem, hogy hosszú távon nem is lehet becsapni. Az evolúció nagyon kegyetlen, a fajfenntartás érdekében kialakította finom üzemét, és nagyon nehéz feladat legalább átlátni rajta. Hiszem, hogy az a nő, aki képes orgazmusra kötődés nélkül annak hiányoznak alapvető hormonjai, vagy nincs anyag a testében, vagy férfi. (várom a felháborodott válaszokat:-)Hiszem, hogy egy kiadós huncutkodás után az, aki utána fel tud pattanni mellőled és megrázni magát (én is csináltam már), mintha semmi nem történt volna, becsapja Önmagát. A felszabaduló hormonok ugyan is megnyugtatnak, az élet minden területén felgyülemlett kétségeidet elűzi, és biztonságban érzed a másik mellett magad, kötődést vált ki, oda akarsz bújni a másikhoz. Ettől nem működik az önkielégítés hosszútávon, azt a kegyetlen hiányt érezed közvetlen utána, ami az egész lényege, hogy nincs ott senki, nem ölel meg, nem néz a szemedbe, ettől az ambivalens érzéstől ráz a hideg, leszel még feszültebb, és általában egy jó bőgés a vége. És nem vagyok gyerek, mert azt is tudom jól, hogy a pasiknál másképp működik, az ő szervezetükben tesztoszteron is termelődik, és ez az anyag képes elnyomni ezt a hatást (az Isten a kezükbe adta a döntést, hogy menjenek tovább, ha genetikailag nem a megfelelőre talált). És tényleg ne vedd Magadra, semmi személyeskedés nincs benne, de a kopaszodó férfiak képtelenek nagyjából a kötődésre megfigyeléseim szerint is (kivétel erősíti a szabályt). És nem arról beszélek, hogy a kopasz férfiak feromon szintje magasabb és ettől iszonyatosan vonzóak, és minduntalan csábításnak vannak kitéve, és ez lenne az oka. (nem is értem, hogy miért van annyi gátlásuk a pasiknak ez miatt, amikor nagyon is tudják, hogy milyen sikeresek a nőknél, és még csak a kisujjukat se kell kinyújtani.) Azt gondolom, hogy kémiailag más a vegyület összetételük. pl. apám kopasz (pedig gyönyörű sűrű vörös haja volt fiatalon), amikor megkopaszodott akkor kezdett csajozni, (úgy buknak még ma is rá a csajok, mint maci a mézre, hihetetlen az öreg) addig olyan hűséges volt anyámhoz, mint senki. Az egy dolog, hogy elváltak, de apámban soha senki iránt nem alakult ki kötődés, az egyetlen NŐ az életében, akihez ragaszkodik anyám maradt. Lehet, tényleg húsz évesen kellene nősülni.. És hidd el, ez a nőknél is működik, figyelj meg egyszer egy nőt a teljes ciklusa során, hogy változik. Hihetetlen változáson megy át a testünk, a hangulatingadozás csak egy dolog. és azt is simán leveheted, hogy mikor van peteérésünk, a természet hihetetlen, olyankor olyan vonzóvá válunk nők, bartolini-mirigyek beindulnak, a mellek feszesé és érzékivé válnak, és gondolom ettől- egyszerűen donganak a pasik. A baj, hogy ilyenkor nem kockáztat egy okos nő, talán az baj, hogy eleve elkerüljük ezt a vegyinagyüzemet. Persze, már egy csókban is tömérdek mennyiségű információ cserélődik. most persze azt mondod, hogy az ember tudatos, és nem ez számít, és nem ez alapján döntöd el, hogy kivel mit csinálsz, mit akarsz, de félelmetes a tudatalatti munkája, ha egy percre őszintén magunkba nézzük, tudjuk, hogy haragunk, érzelmeink, hisztink, befolyásoltságunk és tisztánlátásunkért milyen keveset is tehetünk, ha úrrá lesz rajtunk ösztönünk. És aki most kiröhög, az nekem olyan, mint amikor azt mondja valaki, hogy a pornó nem lehet izgató. :-P
azt hiszem, sajnos azt csinálhatjuk, hogy korlátozzuk magunkat, begubózunk, nem adjuk át teljesen magunkat, elnyomjuk drogokkal megatöbbi, utána meg csodálkozunk a másik döntésén, ami lehet a tulajdonképpen a sajátunk. Szóval én nem mennék vissza soha, van olyan, amin örülök, hogy túl vagyok, megbánni meg nem azt kell, amit megtettél, hanem amit elmulasztottál. Amit meg Velem tettek, és bánni való, azzal nem tudok mit kezdeni. és ez nem azt jelenti, hogy annyira öntelt vagyok, hogy azt hiszem nem szoktam hibázni, dehogynem. a hiba, hogy nem merek megtenni dolgokat, hogy hiába mondom, hogy bevállalom, kontrollmániás vagyok, és nem kockáztatok, csak azt vállalom be, és addig, amíg biztos vagyok benne, hogy nem eshet bajom…
Lennék szívesen fiatalabb, és kerülöm azokat, akik már megöregedtek annyira, hogy ne működjön a kémia. És nekem nem kell a tökély, csak kellene egy kis slow drug ;), akkor is, ha a tökéletestől igen távol állok… és remélem, érzékeled, hogy miért írom a hiszem szót le olyan gyakran. nem vagyok az a fajta, aki nem szívesen változtat a gondolatain, vagy elutasítanék bármi új tapasztalatot. na jó, vannak idióta elveim, és kicsit keménykalapos vagyok, de ez a szigorú katolikus neveltetés ár, amivel semmi bajom, csak az egész európai szocializációval együtt a bűntudatra alapul, de nem biztos, hogy rosszabbul járunk, mint a japánok, akik a szégyenérzetre rendezkedtek be. hihetetlen, ne haragudjatok, de úgy ömlenek fel bennem a gondolatok, egyik jön a másik után, beszélhetnékem van, de nincs kedvem senkihez se szólni, csak bámulom a hóesést… és jól vagyok…

Szervusztok Pajtások!
Hol vagytok?
Épp egy hónapja született ez az utolsó poszt. Mi történt? Mindenhol válság van? Még itt is? :(
Hozzászoktam már, hogy minden nap benézek ide és jó kis hozzászólásokat olvasok... hiányzik...
Hogy vagytok? Helyzetjelentést kérek! :)

Itt nincs válság, még csak alkotói sem. A nagy büdös helyzet az, hogy szorgos hétköznapjaimban képtelen vagyok időt szakítani a postolásra, pedig téma az van bőven. Személyes, üzleti és közérdekű egyaránt. Amint levegőhöz jutok, megírom.
MZ/X kiszáll

"Ez van tesó' be kell vállalni":)
(DSP_Ez van)


amúgy meg...

nushelife.blogspot.com/2009/03/blog-post.html

csókolomcsókolom

@nushe: inspirál :)