A téma az utcán hever, szokták mondani. Esetünkben sincs másként. Amiről a mai penzum szólni fog, az egy, manapság felismerhetetlenül hatalmas méretet öltött jelenség, mely a hétköznapjainkba -nem is olyannyira- észrevétlenül belopakodva, viharos gyorsasággal mételyezi a társadalmunkat.

Biztosan ismersz olyan embert, vagy legalábbis van a közeledben, aki feltűnően hangosan és harsányan döngeti a mellét, és a legapróbb, legártatlanabb amőbából is képes egy egész estés thrillert varázsolni. Hím vagy nőstény, mindegy. A másik verzió, hogy szimplán az arcodba nyomja a fotóit (persze, hogy fészbukon, instán, meg snapchaten), melyekről leginkább a ruha mennyisége hiányzik. Ha van is, az feszes, hogy előtérbe hozza az idomokat. Van aki ezzel, van aki amazzal operál. Kinek mi jutott, ugye.

A státuszszimbólumról (tudod, telefon, kocsi, pénzen vehető egyebek) ma nem esik szó, mert a tárca itt egyáltalán nem játszik, csak az agy. Kicsit majd szakmázunk pár sorral alább, hogy ma is tanuljunk valami hasznosat.

Tehát: indokolatlanul masszív ego, és megnyilvánulásai; kevés önbizalommal párosítva.
Érthetőbben: a mai gyerekek (igen, még gyerekek, mert nem a születési évszámuk számít) baromira erőteljes egoval, de porszemnyi önbizalommal rendelkeznek. Lefordítom: az ego "Isten vagyok", és most azonnal minden JÁR. -Na de miért is, bogaram? :)
Az ego ebből a szempontból nem más, mint az erőszakos birtoklás vágya. Ezzel szemben az önbizalom egy teljesen nyugodt állapot, mivel pontosan tudom ki vagyok, mit tudok, mit akarok és merre megyek. Ennek a kivetülése a magabiztosság, ami sexy.

Sztár vagyok, menő vagyok, vagy éppen modell (szeretnék lenni, de egy idő után az a bizonyos kanapé is megteszi), de mindenképp trendi vagyok, és ahhoz kellenek a napi fotó feltöltések. Ezt csak az ronthatja tovább, ha a felrakott kép párosul egy életbölcsességgel, vagy egy magvas idézettel. Hisz tudsz mindent az életről, és még csak könyveket sem kellett hozzá olvasnod. Pár példa:
- "Soha ne fuss olyan után aki nem tesz érte hogy utolérd"
- "Szeress vagy gyűlölj,mindkettő nekem kedvez. Ha szeretsz mindig ott leszek a szívedben,ha gyűlölsz,mindig ott leszek a gondolataidban!"
- "Az ember idővel mindenre rájön.Mit veszített, mit kapott, mi erősítette meg és hogy valójában ki áll mellette"

Beléd van kódolva. Persze, ha kitennének a mamahotelből egyik napról a másikra, kurvára éhen halnál. Nyilván, akkor meg te lennél a mártír, de az már a kutyát sem érdekli, majd kiraknak egy fotót rólad is, hogy lájkolással és megosztással segítsenek rajtad a népek.
Beszólsz, kritizálsz, hisz te nem csak hogy jobban, hanem egyértelműen tudod. Igazad minden betűje véres pengeként hasít a közösségi médiában. Közben persze lesed a lájkokat, és ha 200 alatt marad, akkor mindenki csicska, mert nem tudja, mi a jó. A kedvencem a kávé-briós fotó, és az alatta a megannyi "tudsz élni" komment. Az aputól kapott zsebpénz, vagy a sugardaddydtől kapott apanázs segít feledtetni, hogy mennyire üres és értéktelen vagy. :) Üres persze nem mindig maradsz, hisz az egyetlen értéked a fiatal tested feszes bőre, így alkalmanként beléd hatol 1-2-3 fiatalságát kereső faszi.

A másik nagy kedvenc a Dunning-Kruger hatás. Aki lusta guglizni, annak elmondom, hogy ez nem más, mint a minél kevesebbet tudsz, annál többre becsülöd magad. A szakértő egy béna balfasz, te jobban tudod. Persze, fejben mindenki világbajnok valamiben. Azt a vajmi keveset viszont kellő hangerővel, és sokszoros ismétléssel igyekszel kiadni magadból. Erre persze az értelmesebbje nem vevő, mert egyszer már elmondtad, és akkor sem reagált rá. Nyilván, mert nem érti, ezért megismétled, hangosabban, meg még legalább kétszer. Továbbra sem néz fel a telefonból a másik, mire te idegesen keresgetsz a szemeddel új hallgatóságot, akit talán érdekel az agyatlan sápítozásod. Buták, mint a kurvaélet, de szentül hiszik, hogy okosak, vagy azt mondtak épp. Erről van szó.

Az aluledukált népeknél gyakran jellemző -azon túl, hogy a Sas kabarét nézik-, hogy a lakberendezőjük kifelejtette a könyvespolcot. Minek is az? -kérdezhetnénk. Ott a góógeli, az majd megmondja, amire kíváncsi vagyok.. Az a baj, hogy az ilyen semmire sem kíváncsi, max a foci eredményekre, és vesz egy Klikket az újságosnál, vagy valami hasonló szemetet. A hatalmas színes képek hatása alá kerülve, a nagyvilág (celeb) híreit olvasva hamar telik az idő, és temérdek új információhoz jutott. A hasznuk sem mellékes, mert lesz beszéd téma. Ebből ugye egyenesen jön az ingerszegénység fogalma.

Az ingerszegényt arról ismered meg, hogy túlkompenzálja az érzéseit, legtöbbször hanggal és sebességgel, és teátrális testbeszéddel/mimikával. Magyarán, hangosan és gyorsan beszél, közben kalimpál, rángatja a szemöldökét, mint Kevin a Reszkessetek betörőkben, hogy figyeljenek rá. A mondandó mellékes-sekélyes, a teste meg inkább kussolna, mert üvölt róla a proli kisstílű életmód. Mondom még egyszer, a pénznek ehhez semmi köze. Legtöbbjük eleve úgy kezdi a mondandóját, hogy "Figyelj ide!" (hol kedvesen, hol kevésbé, de mindenképp nyomatékkal) Te már tudod, hogy előjáték nem szükséges, mert meghallgatod, de ő ezzel is a saját fontosságát akarja hangsúlyozni. Annyira beléjük ivódott ez a kifejezés, hogy már észre sem veszik, hogy 3-4 percenként feltör belőlük, pedig mindvégig rezignáltan koncentrálsz a mondandójukra.

Az ilyen ott sír, ahol senki sem látja.- tartja a mondás. Van egy másik, aszerint meg zsák a foltját, szóval az ilyen általában társasággal jár, ahol igyekeznek egymást túllicitálni. Van még a hangos alfa (ő tud mindenről a legtöbbet, vagy csak egyedül neki van munkája mind közül), és a bólogató kísérete. Biztosan látott már mindenki ilyet. Aki meg még nem, az gyorsan nézzen a tükörbe, hátha róla van épp szó. Mehet is a szelfi.