2017. feb 11.

Törj ki önmagadból!

írta: el Tiburón
Törj ki önmagadból!

torj_ki_onmagadbol.jpg

Minap voltam a háziorvosnál beutalóért (vérvételre). Bementem, köszöntünk, majd hellyel kínált. Nemet mondtam, mivel sietek. Aláírta és lepecsételte a papírt, majd meredten nézett rám nagy szemekkel, várva a rinyát. Egy rövid, kényelmetlen hatásszünet után átadta a papírt, és őszintén rám csodálkozva, kissé bizonytalan hangon megkérdezte:
- Megvizsgáljam?
Mi? Minek? -szaladt végig bennem a gondolat, melyet a következő hangos monológ követett:
- Doktornő, hallja a hangomon, hogy meg vagyok fázva. Tolom a gyömbért, az aszkorbinsavat, 3 liter vizet naponta, nonit, gyümölcsöt, kutyafaszát, óránként vuduz a javasasszony, az oránum percenként négyszáz + áfaforintért tolja rám webkamerán át a varázsigét, tutira jól leszek mindenféle vegyszer nélkül is. Nem halok bele egy kis takonyba, ráadásul Barry White is elmehet a francba; szédítően mély hangom van.
Szóval köszönöm, de nincs panaszom. Mindezt mosollyal prezentálva, a végtelenbe és tovább fagyasztottam a tekintetét. Nem értette. hogy lehet az, hogy a mai világban valaki miként veszi a bátorságot, és nem panaszkodik?!? Ember az ilyen? Na meg miféle? És minek jön orvoshoz? Kérem, nem gyóntatószék az, meg amúgy is szar a térdem.

Nézd meg a himnuszt: sirám és könyörgés.
Itt ez a mondás: Sírva vigad a magyar. Nem térek napirendre fölötte.
Mikor jártál utoljára templomi esküvőn? Hányszor hagzott el, hogy "Könyörögjünk!"?
Az idősek közti téma miért az egészség hiánya, a kinek mi baja, és a ki-mikor-milyen műtétre vár vagy megy?
Panaszkodik az ország. Komolyan mondom, ép ésszel nem felérhető, ami itt van.
Magyarország azon vidék, ahol az egy főre jutó depresszió értéke 1.
Ott van még a történelmünk, ami egy valóságos szopoda (törökök, nácik, oroszok, csak a nagyobbakat kiemelve). Itt egy kiváló cikk, ami tudományos megközelítésben írja le, hogy miért ilyen elbaszott a többség: http://www.kisalfold.hu/szieszta/miert_vigad_sirva_a_magyar/2068034/

Érfelvágás helyett nézzük meg azt, mi vár a falon túl:
Első lépésként fel kéne érni a fal tetejére, ami már önmagában egy életút lehet. Persze semmit sem érünk azzal, ha halál közeli a megvilágosodás, hacsak nem hiszünk a reinkarnációban. Biztosan ismeritek ezt a képet a piszlicsáré komfort zónátokról, és a nagyobb részről, ahol a varázslat történik:
cofort_zone.jpgÍgy van ez az életben; mindenki kis körből indul. Azt hiszed, hogy a tyúkszaros kis világod a minden, ezért aztán gőzöd sincs, hogyan lehetnél több. Mondjuk vannak, akik nem is akarnak változni, meg azt hiszik, hogy nem tudnak, illetve másokat vagy élethelyzeteket hibáztatnak saját csökevényes agyuk miatt. Pedig annyi, de annyi minden van, amit átélhetne bárki, ha a tárgyak iránti elkötelezettségbe vetett energiák nem az élmények rovására mennének.
Itt egy másik remek írás, ami ugyan az olimpiából indul ki, de emellett nagy igazságot szolgáltat:
http://agostonlaszlo.hu/blog/akarjuk/

Első lépésként AKARD. Távozz önmagadból. Csinálj olyat, amit eddig még soha, legyen bármilyen apró is az. Majd figyeld a reakcióid. Nem egyből az extrém sportokra kell asszociálni és a végletekre; persze nem tilos.

Nézz szembe a félelmeiddel. Más szóval: Mik azok a dolgok, amiket szívesen csinálnál, de félsz a csalódástól, a kudarctól, és inkább neki sem állsz? Írj listát, ha kell, hogy jobban lásd. Ami még ennél is látványosabb: rajzolj egy kört. és azon kívülre írd ezeket a dolgokat. Fogalmazd meg, majd tudatosítsd, hogy később tenni tudj érte.

Tisztázd a dolgokat. Fogd az előző listát, és menj mélyebbre. Tedd fel magadnak a 'Miért?' kérdést. A kérdés célja, hogy felülkerekedj a félelmeken. Jó példa lehet az emberi kapcsolat. Pl: félsz megszólítani egy idegent. Miért? Kappanhangod van? Problémád van a külsőddel? Félsz az elutasítástól?

Fogadd be és öleld át a kényelmetlenséget. Ez elsőre bizarrul hangzik, de mindenképp szükséges. Segít. Legyen az a cél, hogy nem futamodsz meg. Tedd próbára magad! Szólítsd meg! Fogadd be a kellemetlen érzést, és próbáld meg folytatni egy kicsivel tovább a beszélgetést, mint általában egy vadidegennel szoktad. Ha sikerül kicsivel tovább maradnod, mielőtt visszavonulót fújsz, és sűrűn is gyakorold, egyre kevésbé lesz kényelmetlen.
Többen kérdezik, hogy miért van az, hogy bárkivel elsőre megértem a hangot. Gyakorlás. Amikor éveken át az a munkád, hogy naponta 5-6 új (értsd: idegen) emberrel találkozol és kommunikálsz, egy idő után rájössz, mind büdöset szarik, és mindegy, hogy mi áll a névjegykártyán, vagy egyáltalán van-e neki. A kommunikációd határozott és könnyed lesz.

A bukás nem létezik. Siker van, meg lecke (tanulópénz). Ez pusztán felfogás kérdése. Képes vagy tanulni a negatív tapasztalataidból? Akikkel eddig találkoztam, annyira féltek a bukástól, hogy inkább meg sem próbálták az álmukat elérni. Erőt vett rajtuk a pesszimizmus. El kell fogadni, hogy mindig minden nem sikerülhet, ez az élet velejárója. Ha ez megvan, a sikertelenségből tanulni kell (feedback). A megtanult leckét utána arra használd fel, hogy a következő nekifutásnál nagyobb eséllyel indulj.

Lépésről lépésre haladj. Ha egyből ki akarsz ugrani a komfort zónádból, az lehet, hogy elsőre annyira félelmetes lesz, hogy még kisebbre zsugorodik. Apró lépéseket tegyél a félelem leküzdése érdekében. Ha például oktatni vagy tréningelni akarsz embereket, akkor idővel nagy tömegek előtt kell majd beszélned. Készülj fel rá úgy, hogy előbb kisebb társaságban "edzel". Emberek kis csoportjaival, akik lehetnek a barátaid, vagy a családod, kollégák, sporttársak, satöbbi.

Válts társaságot. Nem, ne cseréld le azonnal az összes barátod, hanem inkább azon emberek társaságát keresd, akik már azt csinálják, amit te majdan szeretnél. Alapvető és elkerülhetetlen, hogy a lelkesedésükön túl a viselkedésük és az életfelfogásuk nagyban hatással lesz rád. Segít azzá lenned, amit már nem is annyira titkon akarsz.

Légy őszinte magaddal. Pláne, amikor kifogásokat gyártasz, mert az nagyon megy. Az "ó jaj, erre most nincs időm" helyett inkább mondd ki bátran hogy "tele a gatyám, nem tudom, hogyan induljak neki". Hagyd a francba a kifogást, az nem segít. Őszintén fogalmazd meg a problémát, mert az nagyban segít megérteni (neked!), hogy valójában mi a gondod. Ezzel nagyobb lendületet adsz a következő lépésedhez.

Definiáld a hasznod. Szortírozd a vágyakat, és vizsgáld meg egyenként. Kezdjük az elsővel. Ha eléred, azzal mit nyersz? A személyes, vagy a szakmai gyarapodásodhoz hozzásegít? Mi hasznod lesz belőle? Több pénzt fogsz keresni? Egy újabb élmény, amire jó lesz visszaemlékezni? Boldogabbá teszi az életem?
Ha ezeket meg tudod fogalmazni, annál jobb motivációra nem lesz szükséged.

Ne vedd túl komolyan magad. Eleinte én is abba a hibába estem, hogy minden és bármi áron nekifeszültem a feladatnak, aztán a koppanás szarul esett. Plána, ha a többiek (barátok) még ki is vicceltek miatta. Vannak helyzetek, amikor szabályosan bolondot csinálsz magadból, és még emlékeztetnek is rá. Tanulj meg nevetni magadon. Az önirónia is csodákra képes.

Az öröm legyen a fókuszban. A legapróbbak is. Élvezd minden egyes percét annak, hogy módszeresen lépegetsz ki a meleg szoba nyújtotta kényelmes posványból. A motivációd megvan, élvezd hát az új felfedezéseket és a változást; mind magadon, mind körülötted.

Mindeközben hallgass zenét, bringázz, jógázz, meditálj, olvass egy jó könyvet és használd a képzeleted...
break_free.jpg

Szólj hozzá

siker kudarc depresszió orvos egészség bukás motiváció hit erő akarat fitt lecke himnusz komfort sirám negatív önbizalom ön depi bátor elme vedlés könyörög Magyarország esdekel